Decemberi szerelem

Vajon egyszer észre fog venni?Egyáltalán beszélne velem?Miket beszélek én?Biztos,hogy szóba se állna velem.Még rám se nézne.Most is hallom a hangját.Lágyan simogatja dobhártyáimat.Akármennyien is beszélnek körülöttem,csak is az ő hangját hallom.Az ő arcát látom.Bárcsak beszélhetnék vele,vagy csak egy szót tudnék vele váltani...

-Reni haho,Reni itt vagy?

-Hümm?Ja,igen itt vagyok,mondjad mit akartál!

-Már elmondtam,de te ahelyett,hogy meg hallgass őt bámultad,pedig csak a fizika füzeted kell-mutat a kezembe lévő füzetre,s el mosolyogja magát.

-Ne haragudj,nem tudom mi van velem mostanság,jaj itt a füzet-mostanság nem figyelek senkire és semmire.Nem tudok másra gondolni,koncentrálni csak is ő rá.

-Én nem haragszom-neveti el magát legjobb barátnőm-ezt teszi az emberekkel,az a bizonyos szerelem.

-Hé Dave mit csinálsz ma?-üti meg fülemet ez a kérdés,görcsbe rándul gyomrom.Tudom,hogy nem velem fogja el tölteni a szabad idejét,de még is reménykedek benne.

-Áááá ma semmit haver,csak pihenek-válaszol neki Dave. Egy pillanatra találkozik tekintetünk.Zöldesbarnás szemei csillognak.Tekintete össze fonódik az enyémmel.Látom,hogy rám mosolyog.Csak is rám!Senki másra csak is rám,engem néz és csak nekem mosolyog!A bámulást ő szakította meg.A haverjaival elsétál előttem,de láttam azt a oldalpillantást,s el mosolyodott.Meg fogtam Panna kezét,s be húztam a lány wc-be.

-Láttad?-kérdezem tőle,nagy levegő vételek között.

-Hogy láttam-e?Ember ez aki nem látta az biztosan vak!

-Úristen szerinted.....áhh hülyeségeket beszélek én itten neked!

-Reni,nem beszélsz hülyeségeket!Amúgy szerintem te vagy az a lány aki tetszik neki!-Panna mondata annyira mélyre hatolt.Lehetséges...

-Panna,ne mondj ilyeneket- szolok rá mielőtt,teljesen elöntené a vér az arcomat.

-Jól van,jól van nem mondok ilyeneket,mert már látom,a pírt az arcodon-neveti el magát legjobb barátnőm.

-Hééé- fejemet tenyereim közé bujtatom.

-Reni?

-Hmmm?

-Szerintem siessünk,mert hamarosan becsöngetnek és kémia lesz.Tudod,hogy milyen a tanárnő...

-Igaz siessünk-fogom meg csuklóját,s futunk a teremig.Gyomorgörcs be rándult a gyomrom.Pannával átlépjük a küszöböt a tanárnő nekünk eset.

-Hol voltak ilyen sokáig?Ez késés remélem tudják?

-Az orvosiban voltunk mert Panncsú rosszul érzi magát...-Panna kezeit hasa köré tekerte,s el sálpult.Rossz volt ránézni de a tanárnő elhitte. 

-Rendben,üljenek le a helyükre,és Ildikó ha óra végén is rosszul vagy jöjjön velem,majd meg beszéljük az osztályfőnökével mi legyen önnel-Panna csak bólintott és el kóválygót a helyére,ahogy én is.Az óra felélné ki hívót a táblához.
-Renáta mondja meg nekem mit tud a  periódusos rendszerről!
-Mengyelejev egy orosz kémikus volt.1869-ben alkotta meg a periódus rendszert.Az elemeket növekvő atomtömegek szerint sorba rendezte...
-Elnézés tanárnő,hogy nem jöttem az óra elején,de osztályfőnöki órám volt,és a tanárnő most engedte el engem. 
-Rendben,ülj le a középső sorba az egyik üres helyre!-gyomrom görcsbe rándul,aki meg zavar a felelésben az Dave volt.Mi?A középső sorban én ülök,és csak mellettem van üres hely...!!!Tenyereim izzadnak,szememet asztalom felé helyezem,látom  hogy Dave pakolja ki a füzeteit.
-Dave- szólítja meg tanárnő-a következő órán fogja megírni a témazáró dolgozatát.Az osztálynak pedig lesz még egy kémia óra,az osztályfőnök nem fog rá érni ezért órát cseréltünk-füleim meg hallják a szabadság csengőit,így lesz idő tanulni a szünetbe,hogy egyest ne kapja a tanárnőtől...
-Ildikó,jobban van?-ha szemmel lehetne ölni,Panna már ezerszer megölte volna a kémia tanárnőt.
-Már jóban érzem magam....-válaszol Panncsú.
Izzad a tenyerem,torkomban van egy kis csomó,hiába próbálom le nyelni,az ottan meg nem moccan.Mellhasam baloldala fáj.Gyomrom apróra zsugorodót.Ereimben száguldozik az adrenalin.Ezt teszi velünk a szerelem?Ilyen érzés szerelmesnek lenni. Mindjárt be csöngetnek és Ő mellettem ülni.
-Reni jól vagy?Tiszta vörös a fejed!-kezei közé veszi arcomat.
-Igen jól vagyok csak,na tudod!
-Naa csak piszkálni akartalak-böki meg oldalamat.
-Álljunk be mi is sorakozni-mutatok osztálytársainkra-nem lenne jó vége ha mi mennénk ki felelni.
-Menyünk,nekem sincs az előtt az alkoholista tanárnál felelni,már így is bukásra álok kémiából,nem kell rá még egy egyes...
-Hé Reni,te érted ezt a protonnal való számolást?-érdeklődik Boa.Nagy szemekkel várja válaszom.
-Egy picit....
-Ahh kéne valaki aki eltudná magyarázni ezeket a feladatokat,mert én nem értem....
-Kérdezd meg  NaEun-t,hogy korrepetálna téged,ő úgy is érté a kémiát és szereti is a kémiát.
-Tényleg köszi!-szívesen segítenék Boának de nem tudnék mert én is épphogy csak értem a kémiát...
Amint átlépem a küszöböt majd meg fagyok.Kezeim libabőrösek,s kabátom sehol,hisz az osztályteremben kell hagyni a szekrénybe...helyemre caflatok,ahol Dave már ott ült és kezeit szorongatta,lábba izeg mozog,veszi a mély levegőt majd kifúja.Látszik rajta az idegesék.Leülök mellé.Táskámban kezdek el matatni,majd megtaláltam amit kerestem.Felé nyújtom.
-Kérsz vizet?
-Nem kell,köszönöm-mosolyog rám azzal a szívdöglesztő szájaival,de most nem hagyom magam a csábításnak.
-Pedig egy picit meg nyugodnál tőle...
-De ha nem nyugodók meg tőle,veszel nekem egy tábla csokit!
-Rendben!
Ahogy el látom az egyességet én nyertem,mert Dave már egy kicsit higgadtabb volt.Én meg a felelést úsztam meg.A tanárnő helytettem Zelot hívta ki a táblához.Dave-ra oldalpillantást tetem.Láttam rajta,hogy fogalma sincs mit írjon.Csak bámulja a kérdésekkel teli lapot.Zsebembe nyúlok,majd szép lassan kiveszem telefonomat.A kis készülékbe bepötyögőm az egyik kérdést,amit tisztán eltudtam olvasni.A válasz füzetembe írtam de úgy,hogy Dave el tudja majd olvasni.Megbököm combját,amire ő zavartan néz rám.Szememmel jelzek neki a lapon,lévő válaszra.Veszi a jelzést és hálást mosolyt küld felém,amitől én egy picit el gyengülők de nem mutatom ki.Egészen ezt csináltuk az óra feléig én be írom,a telefonomba a kérdést a választ le írom,majd Dave le másolja dolgozatára,amíg a tanárnő ki nem ment a teremből.
-Köszi,hogy segítesz nekem!
-Nincs mit!-érzem osztálytársam irigységét.Úgy néz engem mint ha most azonnal,el kéne vágnom a torkomat.De csak azért mert oda vissza volt Dave-ér.De ez nem szerelem amit SoYeon iránta érez,ez inkább rajongás,ami nem jó.Vajon ő is érzi ezt belül amit én?Áhh,hülyeségeket beszélek én itten....biztos,hogy nem érez irántam semmit,de a tekintette még is mást mutat...
Eljött azaz idő amit nem akarok.Az a hang amit nem szeretnék hallani.
-Mindenki pakoljon össze,következő órán a mai anyagból fogom feleltetni önöket!
Hideg kövön lépkedve egyre jobban érzem azt,hogy figyelnek.A tekintete bele vájja magát testembe.Mintha cafatokra akarna tépni.Testem kezd fórosodni,és ezt semmi és senki nem tudja lehűteni.
A nap további része már nyugisabb volt.Ki díszítettük az osztálytermünket.Egyszer-kétszer voltak konfliktusok de meg oldottuk őket.
-Most már a fai is kész!-jelentette ki  BaekHyun.
-Már csak az ablak van hátra...-sóhajtottam.
-Nee már,fáradt vagyok az ráér holnapra is...-kezd hisztizni Baek.
-Rendben,de akkor órák után tudjuk majd meg csinálni az ablakot-figyelmeztettem őket.
-Nekem jó!-mondják mindannyian egyszerre.Elnevetem magam,hogy kikel vagyok naponta körülvéve.
A lépcsőn lejövet Pannával láttuk Dave-t a padoknál oda-vissza sétálgatni.Megállt az ütőér bennem.Vajon mit keres ő még itt?Már rég végzet...Lábai elindulnak egyenesen hozzám.
-Én most megyek!-suttogja Panncsú.Majd szépen ott hagyott Dave-nak.
-Szia!-köszön zavarodtam.Hajába dúr,hogy megigazítása egyik fürtjét.Istenem miért teszed eszt velem?  
-Szia!-illedelmesen vissza köszönöm.
-Köszi a maiért,mivel tudnám meghálálni?
-Nem kell semmivel,szívesen segítettem!-elővesszem a legkedvesebb mosolyomat,kikerülőm őt és a kijárat felé menekülők.
-Ráérsz ma?
-Hümm?-fordulok vissza.
-Ráérsz ma?
-Őőő...igen...miért?
-Van kedved sétálni?
-Attól függ,hol sétálunk?
-Nos hát,izé...
-Nyugi csak egy vicc akart lenni-nevetem el kínosan magam-nekem mindegy,hogy hol sétálunk!


Dave elvitt az állatkertbe.Annyit nevetünk a kis csimpánzokon,meg néztük a papagájokat.
-Olyan gyönyörű tollazatuk van!
-Igen az!
-Gyere,menjünk máshová.-össze kulcsolja kezeinket.Szemeim kitágultak.Szívem nem tudja pumpálni a vért.Most tényleg megfogta a kezem?
-Nem vagy éhes egy kicsit?-kérdezni,ahogy elhaladunk a büfé előtt.
-Csak egy kicsit...-egész nap nem ettem semmit,de nem is vagyok annyira éhes.
-Megeszünk felesbe egy szendvicset?
-Miért is ne?
Milyen gyönyörű az állatkert decemberben...kár,hogy nem esik a hó...
Ahogy végig nézek az úton,a női és a férfi mosdón eszembe jut a gólyanap.Amikor a fókákat néztük a többiekkel milyen mutatványokat tudnak.Mikor Jin alatt összetört a szék...
-Itt vagyok,elsőként te harapj bele!
-De hát ezt te veted és...
-Nem!Tiéd az elsőbbség!
-Rendben de csak egy falatott eszek belőle!
-Nem!És miért csak egyet?
-Néz csak rám,dagadt vagyok!
-Miket beszél?Te dagadt?Nagyon tévedsz,mert csodás alakod van!
-Hazudsz!-öltöm rá nyelvem.
-Nem szokásom gyönyörű lányoknak hazudni,és vigyáz a nyelvedre mert leharapóm-arcom kezd vörös ülni,érzem...Ne mondj ilyeneket létszíves...Az út további részét el beszélgettük és el bohóckodtok.
-Amúgy az osztálytársad az a...barnás hajú,aki kémia órán egyfolytában engem bámult...
- SoYeon?
-Igen!Ő is benne van a "rajongóim" között?
-Ha tudnád,hogy mennyire imád téged.
-Elégé fura lány ő is mint a többi...
-Ezt hogy érted?
-Még én se tudom,hogy értem...
-Jut eszembe most merre megyünk?
-Az titok!
-Mi?
-Jól hallottad!-ölti rám a nyelvét.Istenem,hogy lehet valaki ilyen tökéletes?Az ilyet mint Ő börtönbe kéne csukni...
-Reni,Reni hallasz?
-Hümm?Jaj bocsánat csak elmerengtem-kérek tőle elnézést.
-Nincs semmi gond!Amúgy csak annyit kérdeztem,hogy milyen napod volt?
-Elviselhető,neked?
-Nekem is-mosolyog rám-Tudod te olyan más vagy mint a többi lány...
-Ezt hogy értsem?
-Segítő kész vagy,más lányok csak azért segítettek volna mert odavannak értem,de te nem!Te egyszerűen segítettél rajtam és kész...élet vidám vagy,nem vagy beképzelt mint a többi lány.Nem rakod ki a melled és a segged.Természetesen sminkeled magad.Egyszerűen gyönyörű vagy!-szavai mélyen szívemig hatoltak.Gyönyörűnek tart!Ez olyan hihetetlen elhinni,ez Ő maga mondta a saját szájából...
-Szívesen segítettem neked,és nos köszönöm eme kedves hazugságokat...
-Ezek nem hazugságok!
Olyan fura ezt egy fiú szájából hallani.Ez az első alkalom,hogy egy fiú ilyet mond nekem...
Szívem majd kiesik helyéről.Mellhasam kezd egyre jobban össze szűkülni.Érzem,hogy meg fulladok.
-Tudod egy kicsit uncsi,hogy azok a lányok aki azt hiszik,hogy szerelmesek belém,mindent tudnak rólam...csak a külsőm miatt szeretnek,egyik se tudja milyen vagyok belülről...
-Akkor mutasd meg valakinek!
-Ághhh!-a hírtelen hangtól egy kicsit felugrómat-Egy strucc?Jé emlékszem,gólyanapon itt kezdtem az első feladatomat.Emlékszem a feladatra,és rád is...te is itt voltál a feladat során...
-Igen,ezért hoztalak ide...itt láttalak meg először...és itt szeretem beléd is!
-Ezt még is,hogy értsem?
-Szeretlek!Te vagy az a lány,aki el csavarta a fejem!Te bolondítottál meg!Mikor behunyom szemeim,csak is téged látlak-kezei közi veszi,vörösre festett arcom-Te voltál aki el lopta a szívem!-Ajkai enyémet tépték.Édes puha ajaki,lágyan végig simítják az én számat.Az első csókom,ő lopta el...Ajaki elváltak enyéimtől,mind ketten oxigénnel töltjük meg tüdőnket. 
-Dave...
-Nem kell mondanod...te nem érzel irántam semmit...-levegő vételek között,kipréseli magából az utolsó szót is...
-Dave tévedsz,én is szeretlek!
-Mi?Ugye nem viccelsz?
-Kettőnk közül inkább,neked kéne viccelni ezzel.
-De én ezt nem viccből mondtam!
-Ahogy én se!-ölelem magamhoz.
-Szeretlek!-sutjóga.
-Én is szeretlek,nagyon de nagyon!

Hong Yu Ra-nak ^-^ Luhan +18

-YuRa van kedved velünk jön a vidámparkba ?-kopogás nélkül beront Luhan a szobámba.
-Yaaaaa!! Hányszor mondjam,hogy kopogjatok mikor ide bejöttök és ha most épp meztelen lennék?És nem nincs kedvem semmihez fáradt vagyok.
-Na kérlek gyere már velünk -kérlelt.
-Nem és kész téma lezárva!-huppanok le pihe-puha ágyamba.
-Na gyere már kérlek- Luhan le ül ágyam szélére és kutya szemekkel néz engem.
-Nem!-fekvő helyzetemből fel tápászkodok nagy nehezen majd mellé ülök.
-De miért??A srácok is jönnek-kezét meg érzem vállamon.
Hogy miért mert szeretlek és nem szeretném jobban fájdítani a szívem miközben te enyelegsz a barátnőddel.
-Mondom nincs kedvem és  fáradt vagyok meg a lábam is fáj.Ami igaz mert nagyon fáj ha sétálok vagy csak a testsúlyomat tartom meg vele. 
-Rendben - sóhajt egyet majd,kimegy a szobából.
 Annyira szeretlek Luhan!Bárcsak velem lennél  együtt,bárcsak  én kelnék fel abban a tudatban,hogy amikor kinyitom szemeim te ott vagy mellettem.Még mai napig nem tudom elfelejteni puha ajkaid..... még mindig érzem az a bizsergő érzést mikor meg csókoltál....de hát ez mikor is volt ja igen fél éve EunJung-al meg 3 hónapja van már együtt.

***

Egy pohár vízzel haladok be szobámba,de még mindig fáj a lábam de nem tudom mitől.Le ülök a laptopom elé és csak dolgozok.Már egy ideje unom magam ezért inkább idézeteket olvasok,ilyenkor jobb olvasni hisz nincsenek,férfiak akik miatt hangos a egész ház.

"Van pár pillanat,amiért megéri élni

Látszólag semmiség az ember még is érzi

Jó pár pillanat,van belőle bőven

Kettesben kézen fogva,mezítláb a fűben

Mikor megszűnik minden,nem számít semmi

Pont így,pont most veled szeretnék lenni

Mikor megszűnik minden,nem számít semmi 

Pont így,pont most veled szeretnék lenni. "

Mikor a végére érek az idézetnek hallom,hogy kopognak szobám ajtaján.

-Gyere!-ki kiabálok .Az illető bejön a szobámba de én csak nagy szemekkel nézek rá.Mit  keres  Ő itt?

-Azt hittem a többiekkel vagy a vidámparkban ahova nagyon elakartál menni.

-Igen-kuncog egyet-de nélküled nem lenne ugyan olyan.-Kérlek nem mond ezt Luhan így csak jobban fáj a szívem.

-De hát ott lenne EunJung tudod a barátnőd...-annyira fáj ezt kimondani.

-Hát igen...khmmm....mi két nappal ezelőtt szakítottunk-Tekintettem totálisan rá szegeztem -mert mivel eddig a gépet néztem -és nagy szemekkel nézem őt  És én csak miért most tudom meg??

-És ezt miért csak most tudom meg Luhan?-kérdezem tőlen felháborodottan.-És a többiek tudják?

-Igen....de ne beszéljünk róla...kérlek- nézet rám megint azokkal a cuki kis kutya szemekkel. Miért nem tudok neked nemet mondani?

-Rendeben mit csináljunk?-kérdezem tőle nyugodt hangon.Nem mond semmit csak kimegy a szobámból és olyan 20 perecel később vissza is jött egy CD-vel és egy teli  pattogatott kukorica talál.

-Mit nézünk?

-A Farkasok Birodalmát-beteszem  a CD-t és elindítom a filmet.A film felénél mocorogtam.

-Luhan unatkozok csináljunk,valamit ezt a filmet már 100-szor láttuk.

-Rendben-amit ezt meg hallottam felpattantam az ágyról(és egy kicsit leszidtam magam mert fájós lábbal ugráltam) egyből kiveszem a CD-t  a lejátszóból és berakom tokjába.Meg fordulok de neki megyek valaminek azaz valakinek . Az ütközés nem volt nagy, de fájó  lábaimnak pont elég, hogy ne tudjanak megtartani.Ott ültem a földön és nézem Luhan-t aki  lehajolt hozzám és karjaiba vett.Olyan jó karjai között lenni.Letesz az ágyra.

-Ne haragudj YuRa jól vagy?-kérdezi aggódva Luhan.

-Igen persze jól vagyok-nyugtatom meg,hogy nincs semmi bajom. 

***   

-Látom még mindig nem sikerült meg csinálni a rubik kockát -nevette el magát Luhan.Én csak meg ütöm vállát de nem erősen.

-Hééé nem mindenki olyan jó benne mint egyesek- és kezdem játszani a meg sértődöttet.

-Na ne durcizál meg csináljuk együtt!-Levesz asztalomról a kockát majd vissza ül az ágyra.

-Micsoda?-nem értetem.

-Emlékszel mikor az EXO_M kínában volt és szerepeltünk a Extraordinary Class-ban?-nem válaszolók csak bólintók egyet.-Mikor párokat kellet alkotni,vala kivel és úgy kirakni a rubik  kockát.-nem kérdés volt de bólintottam.

-Most mi is ezt fogjuk csinálni.-melléülök és meg fogom  a kocka,másik felét.

7-8 perc alatt készletünk,de csak azért mert Luhan irányítót,ha nem mondja melyik irányba tekerjem akkor most is ezzel szenvednénk.

-Luhan sikerült-kezemet átfonom nyakán és puszit nyomok arcára,majd magam hoz ölelem-nélküled nem is ment volna.-mondom neki nagy röhögés el. Luhan meg fogja derekamat majd lefektetett az ágyra és fölém mászott.

-Szeretlek YuRa- suttogta kéjesen ajkamra.Épp szólásra nyitnám a szám de meg érzem puha párnáit ajkamon.Keze óvatosan besiklottak pólóm alá és simogatni kezdte finom bőrömet.Csókunkat az oxigén hiány miatt  abba hagytuk,addig én meg szabadítódtam pólójától.Ő is ugyan azt tette majd újabb csókba hívott vad volt és szenvedélyes,kezei combomra siklott,meg emeli és maga köré vonta őket.Kezeim fel fedező útra indultak,izmos mellkasán,majd lejjebb csúsztak kidolgozott hasára.Érintésemre bele nyögőt csókunkba és ágyékét hozzám nyomja mire én is belenyögök egyet.Kezeim nadrágjára tévedek,óvatosan kigomboltam nadrágját és lehúztam sliccét.Térdéig lehúzom nadrágját mert csak addig tudtam. 

-Majd én-így félbe szakította csókunkat de nem ellenkeztem,mert én nem tudtam tovább le húzni róla . Csak az ágy szélnél  áll meg boxer estül veszi le nadrágját,rólam is a mini sortomat és bugyimmal együtt.Mikor újra vissza jött  hozzám én hívtam van csókba,de amint ajkaink ujjra egymásra találnának Luhan belém vezeti az egyik ujját és mozgatni kezdi bennem. Nyögtem volna de Luhan belém folytóta egy csókkal.Leszállt ajkaimról és nyakamat támadta meg.Néhol meg is szívta finom bőrömet.Ki húzza ujjait hüvelyemből,megtámaszkodott mellettem és úgy nézet le rám.

-Tényleg akarod? Mert még le tudok állni. Most dönts!-kérdezi vágytól,rekedtes hangon.Kezeim közé fogom arcát.

-Abba ne merd hagyni!-válaszoltam tisztán és érthetően,egy puszit nyomok homlokára.

-Rendben elszámolok háromig.......1.......2.....-a hármat kis-e mondta  csak számra tapadt azzal egy szere belém is hatolt Luhan. Nem mozdult hagyta hagy szokjam méretét.Mikor már hozzá szoktam Luhan férfiasságához,nem gyors de nem is lassú tempóba kezdet mozgót bennem.Az elején még fáj mikor Luhan mozgót bennem de aztán a helyét át vette egy idegen érzés amit sose éreztem soha senkinél se.Alsó ajkamba harapok és Luhan áttát karistolom össze.
-Luhhhannn......gyhoor...sabban-ő kérésemre engedelmesedik és gyorsítót a  tempón.De nekem ennél is több kel és meg mozdítom csípőmet.A mély lökésektől mindketten nagyokat nyögtünk.Karjaimat át fonom nyakán és meg csókolom rövid de szenvedélyes csókvolt.Éreztem nem kell sok a gyönyör kapujához.
-LUUUHHAANNN- és elélveztem.Luhan még mozogót még egy kicsit bennem,majd egy igen férfias hangot adod ki.Érzem Luhan forró nedvét szét áramlani testemre. Fáradtan rám dől de úgy,hogy nekem ne fájón.Testünk össze tapadt,valamennyire már normálisan vesszük a levegőt.Luhan ki húzódik belölem,majd mellém fekszik,betakargat minket  én mellkasába fúrom fejemet.
-Szeretlek YuRa -puszit nyom fejem búbjára.
-Én is szeretlek Luhan de már mióta...