Vajon egyszer észre fog venni?Egyáltalán beszélne velem?Miket beszélek én?Biztos,hogy szóba se állna velem.Még rám se nézne.Most is hallom a hangját.Lágyan simogatja dobhártyáimat.Akármennyien is beszélnek körülöttem,csak is az ő hangját hallom.Az ő arcát látom.Bárcsak beszélhetnék vele,vagy csak egy szót tudnék vele váltani...
-Reni haho,Reni itt vagy?
-Hümm?Ja,igen itt vagyok,mondjad mit akartál!
-Már elmondtam,de te ahelyett,hogy meg hallgass őt bámultad,pedig csak a fizika füzeted kell-mutat a kezembe lévő füzetre,s el mosolyogja magát.
-Ne haragudj,nem tudom mi van velem mostanság,jaj itt a füzet-mostanság nem figyelek senkire és semmire.Nem tudok másra gondolni,koncentrálni csak is ő rá.
-Én nem haragszom-neveti el magát legjobb barátnőm-ezt teszi az emberekkel,az a bizonyos szerelem.
-Hé Dave mit csinálsz ma?-üti meg fülemet ez a kérdés,görcsbe rándul gyomrom.Tudom,hogy nem velem fogja el tölteni a szabad idejét,de még is reménykedek benne.
-Áááá ma semmit haver,csak pihenek-válaszol neki Dave. Egy pillanatra találkozik tekintetünk.Zöldesbarnás szemei csillognak.Tekintete össze fonódik az enyémmel.Látom,hogy rám mosolyog.Csak is rám!Senki másra csak is rám,engem néz és csak nekem mosolyog!A bámulást ő szakította meg.A haverjaival elsétál előttem,de láttam azt a oldalpillantást,s el mosolyodott.Meg fogtam Panna kezét,s be húztam a lány wc-be.
-Láttad?-kérdezem tőle,nagy levegő vételek között.
-Hogy láttam-e?Ember ez aki nem látta az biztosan vak!
-Úristen szerinted.....áhh hülyeségeket beszélek én itten neked!
-Reni,nem beszélsz hülyeségeket!Amúgy szerintem te vagy az a lány aki tetszik neki!-Panna mondata annyira mélyre hatolt.Lehetséges...
-Panna,ne mondj ilyeneket- szolok rá mielőtt,teljesen elöntené a vér az arcomat.
-Jól van,jól van nem mondok ilyeneket,mert már látom,a pírt az arcodon-neveti el magát legjobb barátnőm.
-Hééé- fejemet tenyereim közé bujtatom.
-Reni?
-Hmmm?
-Szerintem siessünk,mert hamarosan becsöngetnek és kémia lesz.Tudod,hogy milyen a tanárnő...
-Igaz siessünk-fogom meg csuklóját,s futunk a teremig.Gyomorgörcs be rándult a gyomrom.Pannával átlépjük a küszöböt a tanárnő nekünk eset.
-Hol voltak ilyen sokáig?Ez késés remélem tudják?
-Az orvosiban voltunk mert Panncsú rosszul érzi magát...-Panna kezeit hasa köré tekerte,s el sálpult.Rossz volt ránézni de a tanárnő elhitte.
-Rendben,üljenek le a helyükre,és Ildikó ha óra végén is rosszul vagy jöjjön velem,majd meg beszéljük az osztályfőnökével mi legyen önnel-Panna csak bólintott és el kóválygót a helyére,ahogy én is.Az óra felélné ki hívót a táblához.
-Renáta mondja meg nekem mit tud a periódusos rendszerről!
-Mengyelejev egy orosz kémikus volt.1869-ben alkotta meg a periódus rendszert.Az elemeket növekvő atomtömegek szerint sorba rendezte...
-Elnézés tanárnő,hogy nem jöttem az óra elején,de osztályfőnöki órám volt,és a tanárnő most engedte el engem.
-Rendben,ülj le a középső sorba az egyik üres helyre!-gyomrom görcsbe rándul,aki meg zavar a felelésben az Dave volt.Mi?A középső sorban én ülök,és csak mellettem van üres hely...!!!Tenyereim izzadnak,szememet asztalom felé helyezem,látom hogy Dave pakolja ki a füzeteit.
-Dave- szólítja meg tanárnő-a következő órán fogja megírni a témazáró dolgozatát.Az osztálynak pedig lesz még egy kémia óra,az osztályfőnök nem fog rá érni ezért órát cseréltünk-füleim meg hallják a szabadság csengőit,így lesz idő tanulni a szünetbe,hogy egyest ne kapja a tanárnőtől...
-Ildikó,jobban van?-ha szemmel lehetne ölni,Panna már ezerszer megölte volna a kémia tanárnőt.
-Már jóban érzem magam....-válaszol Panncsú.
Izzad a tenyerem,torkomban van egy kis csomó,hiába próbálom le nyelni,az ottan meg nem moccan.Mellhasam baloldala fáj.Gyomrom apróra zsugorodót.Ereimben száguldozik az adrenalin.Ezt teszi velünk a szerelem?Ilyen érzés szerelmesnek lenni. Mindjárt be csöngetnek és Ő mellettem ülni.
-Reni jól vagy?Tiszta vörös a fejed!-kezei közé veszi arcomat.
-Igen jól vagyok csak,na tudod!
-Naa csak piszkálni akartalak-böki meg oldalamat.
-Álljunk be mi is sorakozni-mutatok osztálytársainkra-nem lenne jó vége ha mi mennénk ki felelni.
-Menyünk,nekem sincs az előtt az alkoholista tanárnál felelni,már így is bukásra álok kémiából,nem kell rá még egy egyes...
-Hé Reni,te érted ezt a protonnal való számolást?-érdeklődik Boa.Nagy szemekkel várja válaszom.
-Egy picit....
-Ahh kéne valaki aki eltudná magyarázni ezeket a feladatokat,mert én nem értem....
-Kérdezd meg NaEun-t,hogy korrepetálna téged,ő úgy is érté a kémiát és szereti is a kémiát.
-Tényleg köszi!-szívesen segítenék Boának de nem tudnék mert én is épphogy csak értem a kémiát...
Amint átlépem a küszöböt majd meg fagyok.Kezeim libabőrösek,s kabátom sehol,hisz az osztályteremben kell hagyni a szekrénybe...helyemre caflatok,ahol Dave már ott ült és kezeit szorongatta,lábba izeg mozog,veszi a mély levegőt majd kifúja.Látszik rajta az idegesék.Leülök mellé.Táskámban kezdek el matatni,majd megtaláltam amit kerestem.Felé nyújtom.
-Kérsz vizet?
-Nem kell,köszönöm-mosolyog rám azzal a szívdöglesztő szájaival,de most nem hagyom magam a csábításnak.
-Pedig egy picit meg nyugodnál tőle...
-De ha nem nyugodók meg tőle,veszel nekem egy tábla csokit!
-Rendben!
Ahogy el látom az egyességet én nyertem,mert Dave már egy kicsit higgadtabb volt.Én meg a felelést úsztam meg.A tanárnő helytettem Zelot hívta ki a táblához.Dave-ra oldalpillantást tetem.Láttam rajta,hogy fogalma sincs mit írjon.Csak bámulja a kérdésekkel teli lapot.Zsebembe nyúlok,majd szép lassan kiveszem telefonomat.A kis készülékbe bepötyögőm az egyik kérdést,amit tisztán eltudtam olvasni.A válasz füzetembe írtam de úgy,hogy Dave el tudja majd olvasni.Megbököm combját,amire ő zavartan néz rám.Szememmel jelzek neki a lapon,lévő válaszra.Veszi a jelzést és hálást mosolyt küld felém,amitől én egy picit el gyengülők de nem mutatom ki.Egészen ezt csináltuk az óra feléig én be írom,a telefonomba a kérdést a választ le írom,majd Dave le másolja dolgozatára,amíg a tanárnő ki nem ment a teremből.
-Köszi,hogy segítesz nekem!
-Nincs mit!-érzem osztálytársam irigységét.Úgy néz engem mint ha most azonnal,el kéne vágnom a torkomat.De csak azért mert oda vissza volt Dave-ér.De ez nem szerelem amit SoYeon iránta érez,ez inkább rajongás,ami nem jó.Vajon ő is érzi ezt belül amit én?Áhh,hülyeségeket beszélek én itten....biztos,hogy nem érez irántam semmit,de a tekintette még is mást mutat...
Eljött azaz idő amit nem akarok.Az a hang amit nem szeretnék hallani.
-Mindenki pakoljon össze,következő órán a mai anyagból fogom feleltetni önöket!
Hideg kövön lépkedve egyre jobban érzem azt,hogy figyelnek.A tekintete bele vájja magát testembe.Mintha cafatokra akarna tépni.Testem kezd fórosodni,és ezt semmi és senki nem tudja lehűteni.
A nap további része már nyugisabb volt.Ki díszítettük az osztálytermünket.Egyszer-kétszer voltak konfliktusok de meg oldottuk őket.
-Most már a fai is kész!-jelentette ki BaekHyun.
-Már csak az ablak van hátra...-sóhajtottam.
-Nee már,fáradt vagyok az ráér holnapra is...-kezd hisztizni Baek.
-Rendben,de akkor órák után tudjuk majd meg csinálni az ablakot-figyelmeztettem őket.
-Nekem jó!-mondják mindannyian egyszerre.Elnevetem magam,hogy kikel vagyok naponta körülvéve.
A lépcsőn lejövet Pannával láttuk Dave-t a padoknál oda-vissza sétálgatni.Megállt az ütőér bennem.Vajon mit keres ő még itt?Már rég végzet...Lábai elindulnak egyenesen hozzám.
-Én most megyek!-suttogja Panncsú.Majd szépen ott hagyott Dave-nak.
-Szia!-köszön zavarodtam.Hajába dúr,hogy megigazítása egyik fürtjét.Istenem miért teszed eszt velem?
-Szia!-illedelmesen vissza köszönöm.
-Köszi a maiért,mivel tudnám meghálálni?
-Nem kell semmivel,szívesen segítettem!-elővesszem a legkedvesebb mosolyomat,kikerülőm őt és a kijárat felé menekülők.
-Ráérsz ma?
-Hümm?-fordulok vissza.
-Ráérsz ma?
-Őőő...igen...miért?
-Van kedved sétálni?
-Attól függ,hol sétálunk?
-Nos hát,izé...
-Nyugi csak egy vicc akart lenni-nevetem el kínosan magam-nekem mindegy,hogy hol sétálunk!
Dave elvitt az állatkertbe.Annyit nevetünk a kis csimpánzokon,meg néztük a papagájokat.
-Olyan gyönyörű tollazatuk van!
-Igen az!
-Gyere,menjünk máshová.-össze kulcsolja kezeinket.Szemeim kitágultak.Szívem nem tudja pumpálni a vért.Most tényleg megfogta a kezem?
-Nem vagy éhes egy kicsit?-kérdezni,ahogy elhaladunk a büfé előtt.
-Csak egy kicsit...-egész nap nem ettem semmit,de nem is vagyok annyira éhes.
-Megeszünk felesbe egy szendvicset?
-Miért is ne?
Milyen gyönyörű az állatkert decemberben...kár,hogy nem esik a hó...
Ahogy végig nézek az úton,a női és a férfi mosdón eszembe jut a gólyanap.Amikor a fókákat néztük a többiekkel milyen mutatványokat tudnak.Mikor Jin alatt összetört a szék...
-Itt vagyok,elsőként te harapj bele!
-De hát ezt te veted és...
-Nem!Tiéd az elsőbbség!
-Rendben de csak egy falatott eszek belőle!
-Nem!És miért csak egyet?
-Néz csak rám,dagadt vagyok!
-Miket beszél?Te dagadt?Nagyon tévedsz,mert csodás alakod van!
-Hazudsz!-öltöm rá nyelvem.
-Nem szokásom gyönyörű lányoknak hazudni,és vigyáz a nyelvedre mert leharapóm-arcom kezd vörös ülni,érzem...Ne mondj ilyeneket létszíves...Az út további részét el beszélgettük és el bohóckodtok.
-Amúgy az osztálytársad az a...barnás hajú,aki kémia órán egyfolytában engem bámult...
- SoYeon?
-Igen!Ő is benne van a "rajongóim" között?
-Ha tudnád,hogy mennyire imád téged.
-Elégé fura lány ő is mint a többi...
-Ezt hogy érted?
-Még én se tudom,hogy értem...
-Jut eszembe most merre megyünk?
-Az titok!
-Mi?
-Jól hallottad!-ölti rám a nyelvét.Istenem,hogy lehet valaki ilyen tökéletes?Az ilyet mint Ő börtönbe kéne csukni...
-Reni,Reni hallasz?
-Hümm?Jaj bocsánat csak elmerengtem-kérek tőle elnézést.
-Nincs semmi gond!Amúgy csak annyit kérdeztem,hogy milyen napod volt?
-Elviselhető,neked?
-Nekem is-mosolyog rám-Tudod te olyan más vagy mint a többi lány...
-Ezt hogy értsem?
-Segítő kész vagy,más lányok csak azért segítettek volna mert odavannak értem,de te nem!Te egyszerűen segítettél rajtam és kész...élet vidám vagy,nem vagy beképzelt mint a többi lány.Nem rakod ki a melled és a segged.Természetesen sminkeled magad.Egyszerűen gyönyörű vagy!-szavai mélyen szívemig hatoltak.Gyönyörűnek tart!Ez olyan hihetetlen elhinni,ez Ő maga mondta a saját szájából...
-Szívesen segítettem neked,és nos köszönöm eme kedves hazugságokat...
-Ezek nem hazugságok!
Olyan fura ezt egy fiú szájából hallani.Ez az első alkalom,hogy egy fiú ilyet mond nekem...
Szívem majd kiesik helyéről.Mellhasam kezd egyre jobban össze szűkülni.Érzem,hogy meg fulladok.
-Tudod egy kicsit uncsi,hogy azok a lányok aki azt hiszik,hogy szerelmesek belém,mindent tudnak rólam...csak a külsőm miatt szeretnek,egyik se tudja milyen vagyok belülről...
-Akkor mutasd meg valakinek!
-Ághhh!-a hírtelen hangtól egy kicsit felugrómat-Egy strucc?Jé emlékszem,gólyanapon itt kezdtem az első feladatomat.Emlékszem a feladatra,és rád is...te is itt voltál a feladat során...
-Igen,ezért hoztalak ide...itt láttalak meg először...és itt szeretem beléd is!
-Ezt még is,hogy értsem?
-Szeretlek!Te vagy az a lány,aki el csavarta a fejem!Te bolondítottál meg!Mikor behunyom szemeim,csak is téged látlak-kezei közi veszi,vörösre festett arcom-Te voltál aki el lopta a szívem!-Ajkai enyémet tépték.Édes puha ajaki,lágyan végig simítják az én számat.Az első csókom,ő lopta el...Ajaki elváltak enyéimtől,mind ketten oxigénnel töltjük meg tüdőnket.
-Dave...
-Nem kell mondanod...te nem érzel irántam semmit...-levegő vételek között,kipréseli magából az utolsó szót is...
-Dave tévedsz,én is szeretlek!
-Mi?Ugye nem viccelsz?
-Kettőnk közül inkább,neked kéne viccelni ezzel.
-De én ezt nem viccből mondtam!
-Ahogy én se!-ölelem magamhoz.
-Szeretlek!-sutjóga.
-Én is szeretlek,nagyon de nagyon!
-Renáta mondja meg nekem mit tud a periódusos rendszerről!
-Mengyelejev egy orosz kémikus volt.1869-ben alkotta meg a periódus rendszert.Az elemeket növekvő atomtömegek szerint sorba rendezte...
-Elnézés tanárnő,hogy nem jöttem az óra elején,de osztályfőnöki órám volt,és a tanárnő most engedte el engem.
-Rendben,ülj le a középső sorba az egyik üres helyre!-gyomrom görcsbe rándul,aki meg zavar a felelésben az Dave volt.Mi?A középső sorban én ülök,és csak mellettem van üres hely...!!!Tenyereim izzadnak,szememet asztalom felé helyezem,látom hogy Dave pakolja ki a füzeteit.
-Dave- szólítja meg tanárnő-a következő órán fogja megírni a témazáró dolgozatát.Az osztálynak pedig lesz még egy kémia óra,az osztályfőnök nem fog rá érni ezért órát cseréltünk-füleim meg hallják a szabadság csengőit,így lesz idő tanulni a szünetbe,hogy egyest ne kapja a tanárnőtől...
-Ildikó,jobban van?-ha szemmel lehetne ölni,Panna már ezerszer megölte volna a kémia tanárnőt.
-Már jóban érzem magam....-válaszol Panncsú.
Izzad a tenyerem,torkomban van egy kis csomó,hiába próbálom le nyelni,az ottan meg nem moccan.Mellhasam baloldala fáj.Gyomrom apróra zsugorodót.Ereimben száguldozik az adrenalin.Ezt teszi velünk a szerelem?Ilyen érzés szerelmesnek lenni. Mindjárt be csöngetnek és Ő mellettem ülni.
-Reni jól vagy?Tiszta vörös a fejed!-kezei közé veszi arcomat.
-Igen jól vagyok csak,na tudod!
-Naa csak piszkálni akartalak-böki meg oldalamat.
-Álljunk be mi is sorakozni-mutatok osztálytársainkra-nem lenne jó vége ha mi mennénk ki felelni.
-Menyünk,nekem sincs az előtt az alkoholista tanárnál felelni,már így is bukásra álok kémiából,nem kell rá még egy egyes...
-Hé Reni,te érted ezt a protonnal való számolást?-érdeklődik Boa.Nagy szemekkel várja válaszom.
-Egy picit....
-Ahh kéne valaki aki eltudná magyarázni ezeket a feladatokat,mert én nem értem....
-Kérdezd meg NaEun-t,hogy korrepetálna téged,ő úgy is érté a kémiát és szereti is a kémiát.
-Tényleg köszi!-szívesen segítenék Boának de nem tudnék mert én is épphogy csak értem a kémiát...
Amint átlépem a küszöböt majd meg fagyok.Kezeim libabőrösek,s kabátom sehol,hisz az osztályteremben kell hagyni a szekrénybe...helyemre caflatok,ahol Dave már ott ült és kezeit szorongatta,lábba izeg mozog,veszi a mély levegőt majd kifúja.Látszik rajta az idegesék.Leülök mellé.Táskámban kezdek el matatni,majd megtaláltam amit kerestem.Felé nyújtom.
-Kérsz vizet?
-Nem kell,köszönöm-mosolyog rám azzal a szívdöglesztő szájaival,de most nem hagyom magam a csábításnak.
-Pedig egy picit meg nyugodnál tőle...
-De ha nem nyugodók meg tőle,veszel nekem egy tábla csokit!
-Rendben!
Ahogy el látom az egyességet én nyertem,mert Dave már egy kicsit higgadtabb volt.Én meg a felelést úsztam meg.A tanárnő helytettem Zelot hívta ki a táblához.Dave-ra oldalpillantást tetem.Láttam rajta,hogy fogalma sincs mit írjon.Csak bámulja a kérdésekkel teli lapot.Zsebembe nyúlok,majd szép lassan kiveszem telefonomat.A kis készülékbe bepötyögőm az egyik kérdést,amit tisztán eltudtam olvasni.A válasz füzetembe írtam de úgy,hogy Dave el tudja majd olvasni.Megbököm combját,amire ő zavartan néz rám.Szememmel jelzek neki a lapon,lévő válaszra.Veszi a jelzést és hálást mosolyt küld felém,amitől én egy picit el gyengülők de nem mutatom ki.Egészen ezt csináltuk az óra feléig én be írom,a telefonomba a kérdést a választ le írom,majd Dave le másolja dolgozatára,amíg a tanárnő ki nem ment a teremből.
-Köszi,hogy segítesz nekem!
-Nincs mit!-érzem osztálytársam irigységét.Úgy néz engem mint ha most azonnal,el kéne vágnom a torkomat.De csak azért mert oda vissza volt Dave-ér.De ez nem szerelem amit SoYeon iránta érez,ez inkább rajongás,ami nem jó.Vajon ő is érzi ezt belül amit én?Áhh,hülyeségeket beszélek én itten....biztos,hogy nem érez irántam semmit,de a tekintette még is mást mutat...
Eljött azaz idő amit nem akarok.Az a hang amit nem szeretnék hallani.
-Mindenki pakoljon össze,következő órán a mai anyagból fogom feleltetni önöket!
Hideg kövön lépkedve egyre jobban érzem azt,hogy figyelnek.A tekintete bele vájja magát testembe.Mintha cafatokra akarna tépni.Testem kezd fórosodni,és ezt semmi és senki nem tudja lehűteni.
A nap további része már nyugisabb volt.Ki díszítettük az osztálytermünket.Egyszer-kétszer voltak konfliktusok de meg oldottuk őket.
-Most már a fai is kész!-jelentette ki BaekHyun.
-Már csak az ablak van hátra...-sóhajtottam.
-Nee már,fáradt vagyok az ráér holnapra is...-kezd hisztizni Baek.
-Rendben,de akkor órák után tudjuk majd meg csinálni az ablakot-figyelmeztettem őket.
-Nekem jó!-mondják mindannyian egyszerre.Elnevetem magam,hogy kikel vagyok naponta körülvéve.
A lépcsőn lejövet Pannával láttuk Dave-t a padoknál oda-vissza sétálgatni.Megállt az ütőér bennem.Vajon mit keres ő még itt?Már rég végzet...Lábai elindulnak egyenesen hozzám.
-Én most megyek!-suttogja Panncsú.Majd szépen ott hagyott Dave-nak.
-Szia!-köszön zavarodtam.Hajába dúr,hogy megigazítása egyik fürtjét.Istenem miért teszed eszt velem?
-Szia!-illedelmesen vissza köszönöm.
-Köszi a maiért,mivel tudnám meghálálni?
-Nem kell semmivel,szívesen segítettem!-elővesszem a legkedvesebb mosolyomat,kikerülőm őt és a kijárat felé menekülők.
-Ráérsz ma?
-Hümm?-fordulok vissza.
-Ráérsz ma?
-Őőő...igen...miért?
-Van kedved sétálni?
-Attól függ,hol sétálunk?
-Nos hát,izé...
-Nyugi csak egy vicc akart lenni-nevetem el kínosan magam-nekem mindegy,hogy hol sétálunk!
Dave elvitt az állatkertbe.Annyit nevetünk a kis csimpánzokon,meg néztük a papagájokat.
-Olyan gyönyörű tollazatuk van!
-Igen az!
-Gyere,menjünk máshová.-össze kulcsolja kezeinket.Szemeim kitágultak.Szívem nem tudja pumpálni a vért.Most tényleg megfogta a kezem?
-Nem vagy éhes egy kicsit?-kérdezni,ahogy elhaladunk a büfé előtt.
-Csak egy kicsit...-egész nap nem ettem semmit,de nem is vagyok annyira éhes.
-Megeszünk felesbe egy szendvicset?
-Miért is ne?
Milyen gyönyörű az állatkert decemberben...kár,hogy nem esik a hó...
Ahogy végig nézek az úton,a női és a férfi mosdón eszembe jut a gólyanap.Amikor a fókákat néztük a többiekkel milyen mutatványokat tudnak.Mikor Jin alatt összetört a szék...
-Itt vagyok,elsőként te harapj bele!
-De hát ezt te veted és...
-Nem!Tiéd az elsőbbség!
-Rendben de csak egy falatott eszek belőle!
-Nem!És miért csak egyet?
-Néz csak rám,dagadt vagyok!
-Miket beszél?Te dagadt?Nagyon tévedsz,mert csodás alakod van!
-Hazudsz!-öltöm rá nyelvem.
-Nem szokásom gyönyörű lányoknak hazudni,és vigyáz a nyelvedre mert leharapóm-arcom kezd vörös ülni,érzem...Ne mondj ilyeneket létszíves...Az út további részét el beszélgettük és el bohóckodtok.
-Amúgy az osztálytársad az a...barnás hajú,aki kémia órán egyfolytában engem bámult...
- SoYeon?
-Igen!Ő is benne van a "rajongóim" között?
-Ha tudnád,hogy mennyire imád téged.
-Elégé fura lány ő is mint a többi...
-Ezt hogy érted?
-Még én se tudom,hogy értem...
-Jut eszembe most merre megyünk?
-Az titok!
-Mi?
-Jól hallottad!-ölti rám a nyelvét.Istenem,hogy lehet valaki ilyen tökéletes?Az ilyet mint Ő börtönbe kéne csukni...
-Reni,Reni hallasz?
-Hümm?Jaj bocsánat csak elmerengtem-kérek tőle elnézést.
-Nincs semmi gond!Amúgy csak annyit kérdeztem,hogy milyen napod volt?
-Elviselhető,neked?
-Nekem is-mosolyog rám-Tudod te olyan más vagy mint a többi lány...
-Ezt hogy értsem?
-Segítő kész vagy,más lányok csak azért segítettek volna mert odavannak értem,de te nem!Te egyszerűen segítettél rajtam és kész...élet vidám vagy,nem vagy beképzelt mint a többi lány.Nem rakod ki a melled és a segged.Természetesen sminkeled magad.Egyszerűen gyönyörű vagy!-szavai mélyen szívemig hatoltak.Gyönyörűnek tart!Ez olyan hihetetlen elhinni,ez Ő maga mondta a saját szájából...
-Szívesen segítettem neked,és nos köszönöm eme kedves hazugságokat...
-Ezek nem hazugságok!
Olyan fura ezt egy fiú szájából hallani.Ez az első alkalom,hogy egy fiú ilyet mond nekem...
Szívem majd kiesik helyéről.Mellhasam kezd egyre jobban össze szűkülni.Érzem,hogy meg fulladok.
-Tudod egy kicsit uncsi,hogy azok a lányok aki azt hiszik,hogy szerelmesek belém,mindent tudnak rólam...csak a külsőm miatt szeretnek,egyik se tudja milyen vagyok belülről...
-Akkor mutasd meg valakinek!
-Ághhh!-a hírtelen hangtól egy kicsit felugrómat-Egy strucc?Jé emlékszem,gólyanapon itt kezdtem az első feladatomat.Emlékszem a feladatra,és rád is...te is itt voltál a feladat során...
-Igen,ezért hoztalak ide...itt láttalak meg először...és itt szeretem beléd is!
-Ezt még is,hogy értsem?
-Szeretlek!Te vagy az a lány,aki el csavarta a fejem!Te bolondítottál meg!Mikor behunyom szemeim,csak is téged látlak-kezei közi veszi,vörösre festett arcom-Te voltál aki el lopta a szívem!-Ajkai enyémet tépték.Édes puha ajaki,lágyan végig simítják az én számat.Az első csókom,ő lopta el...Ajaki elváltak enyéimtől,mind ketten oxigénnel töltjük meg tüdőnket.
-Dave...
-Nem kell mondanod...te nem érzel irántam semmit...-levegő vételek között,kipréseli magából az utolsó szót is...
-Dave tévedsz,én is szeretlek!
-Mi?Ugye nem viccelsz?
-Kettőnk közül inkább,neked kéne viccelni ezzel.
-De én ezt nem viccből mondtam!
-Ahogy én se!-ölelem magamhoz.
-Szeretlek!-sutjóga.
-Én is szeretlek,nagyon de nagyon!
